Töltés: Az első lépés a rendszer feltöltése. Ez magában foglalja az áramot egy forrásból – akár a hálózatból, akár egy megújuló energiarendszerből, például napelemekből vagy szélturbinákból – veszik, és a rendszer akkumulátoraiban tárolják. Az energiát gyakran kémiai energia formájában tárolják ezekben az akkumulátorokban, készen arra, hogy szükség esetén újra elektromos energiává alakítsák.
Tárolás: A feltöltést követően az energia tárolódik, amíg szükség van rá. Az ezekben a rendszerekben használt fejlett akkumulátortechnológiák jelentős mennyiségű energiát képesek tárolni hosszabb ideig. Ez a tárolt energia bármikor felhasználható, rugalmasságot biztosítva az energiaigények kezelésében.
Kisütés: Amikor energiára van szükség – például csúcsigény idején, áramkimaradáskor, vagy amikor a megújuló források nem termelnek energiát – a rendszer lemerül, a tárolt kémiai energiát újra elektromos energiává alakítja, és oda szállítja, ahol szükség van rá.
Irányítás: A legtöbb kereskedelmi energiatároló rendszernek van felügyeleti összetevője is. Ez általában egy számítógépes rendszer, amely az energiaáramlást irányítja, és különféle tényezők, például az energiaárak, a keresleti szokások és a vállalkozás általános energiaszükséglete alapján dönti el, hogy mikor kell tölteni és lemeríteni.